A Super8.hu családifilm-archívumának decemberi indulását követően több száz hazai hírportál vette át az [origo] cikkét, amelyben részletes beszámolót olvashatunk erről az azóta sokak által látogatott kezdeményezésről. Az írás címében emlegetett Horthy Miklós, akiről egyébként eddig sosem látott felvételeket is publikálunk oldalunkon, közismert figura. A másik személyről, a Halászbástyán cigarettázó "barkós apukáról" viszont csak kevesen tudják, hogy kicsoda, pedig ő sem akárki.
A "barkós apuka", ahogyan bejárta a világsajtót
Farkas Jenőt vendéglátós múltjából ismerhetik a legtöbben, és ez a múlt pontosan egyidős vele. De mégsem erről híres.
A harmincas évek legelején kezdődött a történet, amikor édesapja, laky Farkas Jenő prímás bandájával Szombathelyről Budapestre költözött. Ferenc József utolsó cigányprímását állítólag öt vármegye úri közönsége siratta, és a továbbiakban kénytelenek voltak beérni rádióhangversenyeivel, melyeket rendes törzshelyéről, a Spolarich Kávéházból közvetítettek - természetesen élőben. Nagyjából ekkor született fia, aki a családi hagyományt végül nem követte, de édesapja "munkahelye" és Spolarichékkal kötött családi barátság annyira megihlette, hogy végülis a vendéglátós pályán maradt egész életében.
Hála fia gondoskodásának, a muzsikus Farkas Jenő gazdag életművének dokumentumai több online archívumban is tanulmányozhatók már. Nemrég a Fortepan közölt egy szerény válogatást a zenekarvezető fennmaradt fényképeiből, hanglemezei, muzeális nótafelvételei pedig már egy jó ideje a Gramofon Online hangarchívumában hallgathatók meg. A gazdag hagyatékot ifjabb Farkas Jenő a kutatók rendelkezésére bocsátotta, így a legendás cigányprímás fordulatokban gazdag életrajza hamarosan olvasható lesz a GO blogján.
Keskenyfilm sajnos nem készült az édesapáról, mivel Farkas Jenő csak a hatvanas években kezdett filmezni. Felvételein, melyek teljes egészében megtekinthetők a Super8 gyűjteményében, többnyire kedélyes balatoni nyaralások és budapesti séták láthatók, de szerencsére készült film Farkas úr egyik munkahelyén, egy éttermi irodában is, valahol Budapesten, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, ami ma már sajátos kortörténeti dokumentum.
